IX. Anth. Palatinae epp. demonstrativa 115b—117. 91
117. ΣΤΑΤΤΑΑΙΟΤ ΦΑΑΚΚΟΤ. C. P1
’Επ'ι τω τάφω Άχιλλέως, | ότε Πνρρος την Πο-
λν\ζένην έΰφαγίαΰεν, | ήν/κα η ταλαίπωρος | 'Εκάβη
έπι τον ίδιον | κόλπον το αίμα της | &νγατρός
5 νπεδέξατο. L
Πέν&ιμον ηνίκα πατρι Πολνζείνης υμέναιον
ηννΘεν όγκωτοϋ Πνρρος νπερ&ε τάφον,
ώδε πολυκλαυΰτοιο κόμας λακίϋαΰα καρηνον
ΚιΟΰηίς τεκέων κλανβε φόνους 'Εκάβη'
ίο 'Πρόβ&ε μέν άζονίοις φΟττόν είρνβας'Έκτορα δεΘμοΐς, 5
νϋν δέ Πολνζείνης αίμα δέχη φ&ιμένης"
Αίακίδη, τί τοΟοντον έμην ώδνΰΰαο νηδυν-,
παιΟΪν έφνς γάρ έμοΐς ήπιος ουδέ νέκνςά Μ 8Γ
epigrammatum vicissitudinem notavit C praemissis verbis εις
— ομοίως (quorum postremum seorsum a ceteris in ultima mar-
ginis ora adpinxit; hoc unum verbum fort. sunt qui ad C,
praecedentia ad L referant; mihi totus titulus, qui exstat ad
115b, 1 supra argumentum lemmatistae exaratus, a C ortus vid.)
p. 90, 3 εις τ C 5 αίαν L | έζηνεγκε: cft Rub. verba Pau-
saniae supra (ad 3—6) allata 6 τον τανΕηο* 1 * * 4 vid. correctum ex
τον ανΕηΰ^ 7 β^ο^αι P βοα Ρ1ΜΣ,ρ·ρ | τινάοει Ρ1Μ 8 αντόν
οε καλέονΰα ΡΕ αντόν ΰ’ έκκαλ. P1MA (αντόν ΰ’ 27ρ); αντη ΰ’
tentavi (cl. Γ 383 αντη δ’ αν&’ 'Ελένην καλεονσ’): nam de tri-
stichi pannis Homericis recte monet Rubensohn 9 ίργεο
AlPac, ίργ^εο 2?fpc et ίγρεο in marg. | αίακίδάο P ||
1 sqq. P1M Ia c. 31 (εις έχ&ρονς), 1 (P1B I 32, 1) 1 cf.
vol. II 1, p. XXVII 2 αχιλ ότε L (non ότι, nec prorsus illud
spernendum vid.) 3 ηνίκα (η ex ε s. ει cr.) ή ταλαίπωρ εκ. L
4 τηο &. L, qui a mente poetae, licet eius verba partim asci-
scat, mire in exitu lemmatis declinat 6 ηνίκα P 7 πνρροΰ
ex πνρροο cr. P | νπερ&ε P 8 ώδε Aac | πολνκλαν*τοιο Ppr
-κλανστοιο P1 (Aar?) 10 άξονίοισ Ρ1 ενξενίοιΰ P; εν ξενίοις et
άξείνοις ('ut Hectoris zona intellegeretur, quam ab Aiace ac-
ceperat’) perperam Jac. | είρνσαΰ’ P; cf. είλκνσε Πρ. δίφρια ΰνρό-
μενον VII 152, 6 | ίκτορα (ut saepius) P 11 δεχηι Ρ | φ&ί-
μενοοί?]., φ&ιμένηΰΡ· scriptura Palatina antithesin (φΟ’ΐτδν''Έκτ.
— Άχ. φ&ίμενος') perire censet Jac., at Planudeae obstant, opinor,
117. ΣΤΑΤΤΑΑΙΟΤ ΦΑΑΚΚΟΤ. C. P1
’Επ'ι τω τάφω Άχιλλέως, | ότε Πνρρος την Πο-
λν\ζένην έΰφαγίαΰεν, | ήν/κα η ταλαίπωρος | 'Εκάβη
έπι τον ίδιον | κόλπον το αίμα της | &νγατρός
5 νπεδέξατο. L
Πέν&ιμον ηνίκα πατρι Πολνζείνης υμέναιον
ηννΘεν όγκωτοϋ Πνρρος νπερ&ε τάφον,
ώδε πολυκλαυΰτοιο κόμας λακίϋαΰα καρηνον
ΚιΟΰηίς τεκέων κλανβε φόνους 'Εκάβη'
ίο 'Πρόβ&ε μέν άζονίοις φΟττόν είρνβας'Έκτορα δεΘμοΐς, 5
νϋν δέ Πολνζείνης αίμα δέχη φ&ιμένης"
Αίακίδη, τί τοΟοντον έμην ώδνΰΰαο νηδυν-,
παιΟΪν έφνς γάρ έμοΐς ήπιος ουδέ νέκνςά Μ 8Γ
epigrammatum vicissitudinem notavit C praemissis verbis εις
— ομοίως (quorum postremum seorsum a ceteris in ultima mar-
ginis ora adpinxit; hoc unum verbum fort. sunt qui ad C,
praecedentia ad L referant; mihi totus titulus, qui exstat ad
115b, 1 supra argumentum lemmatistae exaratus, a C ortus vid.)
p. 90, 3 εις τ C 5 αίαν L | έζηνεγκε: cft Rub. verba Pau-
saniae supra (ad 3—6) allata 6 τον τανΕηο* 1 * * 4 vid. correctum ex
τον ανΕηΰ^ 7 β^ο^αι P βοα Ρ1ΜΣ,ρ·ρ | τινάοει Ρ1Μ 8 αντόν
οε καλέονΰα ΡΕ αντόν ΰ’ έκκαλ. P1MA (αντόν ΰ’ 27ρ); αντη ΰ’
tentavi (cl. Γ 383 αντη δ’ αν&’ 'Ελένην καλεονσ’): nam de tri-
stichi pannis Homericis recte monet Rubensohn 9 ίργεο
AlPac, ίργ^εο 2?fpc et ίγρεο in marg. | αίακίδάο P ||
1 sqq. P1M Ia c. 31 (εις έχ&ρονς), 1 (P1B I 32, 1) 1 cf.
vol. II 1, p. XXVII 2 αχιλ ότε L (non ότι, nec prorsus illud
spernendum vid.) 3 ηνίκα (η ex ε s. ει cr.) ή ταλαίπωρ εκ. L
4 τηο &. L, qui a mente poetae, licet eius verba partim asci-
scat, mire in exitu lemmatis declinat 6 ηνίκα P 7 πνρροΰ
ex πνρροο cr. P | νπερ&ε P 8 ώδε Aac | πολνκλαν*τοιο Ppr
-κλανστοιο P1 (Aar?) 10 άξονίοισ Ρ1 ενξενίοιΰ P; εν ξενίοις et
άξείνοις ('ut Hectoris zona intellegeretur, quam ab Aiace ac-
ceperat’) perperam Jac. | είρνσαΰ’ P; cf. είλκνσε Πρ. δίφρια ΰνρό-
μενον VII 152, 6 | ίκτορα (ut saepius) P 11 δεχηι Ρ | φ&ί-
μενοοί?]., φ&ιμένηΰΡ· scriptura Palatina antithesin (φΟ’ΐτδν''Έκτ.
— Άχ. φ&ίμενος') perire censet Jac., at Planudeae obstant, opinor,