230 Anth. Cephalanae 1. IV (Planudeae 1. I c. 6a, 5a)
Θρηεχί,ης φάτνης πολώς λόγος είς έμόν όμμα
ηλυ&ε' δίζημαι, δεντερον 'Ηρακλέα. M3r
282. ’ΑΝΤΙΠΑΤΡΟΤ ΜΑΚΕΔΟΝΟΣ. Ο
Εις δάφνην τδ φυτδν | υπό τενων κοπτόμενον. C
5 παρ&ένος εΙμ,Ι το δένδρεον' εί'πατε δάφνης
φεί<ΐα.6&(Μ δμώων χερΰΐν έτοι,μοτόμοες.
velut hortatu, animum ad studium litterarum Graecarum eum
adiecisse’ interpretatur Reiske; fort. ένοπαεσε | τί A ου; ζηλω-
τδς distinxit Heck. (eodem iure signum interrogandi et post
τί δ’ et in fine ep. collocares); cf. Apoll. IX 257, 6, XVI 235, 1
p. 229, 4 πο&εε: alteram pentametri partem om. P, γάρυοσ
υμετέρησ supplet P1M, γ. ήμετέρης add. P1E; aptius fort. post
πο&εε addideris ζποεκελόφωνα Ο’ροεενβ sensus indicandi causa ||
5 sqq. P1M 1. Ia c. 6 (είς άνταπόδοσεν), 5; P1E I 6, 5 5 άπολλωνεδ^
P1M 6 C | άν&ρωπεασ (non -ττιασ) C 7 ξυνδν P ξ,εΐνον
P1 (illud iniuria repudiaverunt edd. accommodatum adiectivum
ad versus clausulam απτασα) | δπηνίκα: cf. IX 271, 5 αλλά καε
ήνίκα (Apoll.) et 296, 1 | olim ci. ’Ασίδ’ έπ’ αεαν 8 υπαν-
v / a c ’ ? π >>> * τίί i Ιβιασσό
δρομέαν A vit ανδρ. C έπ ανορ. 11 | φρί** * μενον 1: SC.
φρεμασσόμενον C φρεσσόμενον Aar; φρυασσόμενον Ρ1; cf. Aelian.
Η. An. VI 44 προσεόντος (τοΰ δεσπότου) έφρεμάττετο καε έπε-
κροτοΰντος έφρυάττετο, Cougny III 267, 2 φρεμάζεταε τάχα
(’έμπνους ό χαλκούς ίππος), A. P. V 201, 4 πόιλων άρτε φρυασσο-
μένων (Callim. V 2)
1 cf. Quint. Smyrn. VI 248 Θρηεκίην άνά γαεαν έσαν Αεο-
μηδεος επποε άνδροβόροε, καε τάς μεν επί. στυγερησε φ άτ ν η σεν
(αΰτω συν βασεληε κακά φρονέοντε δάεξ,εν) | παλεδσ Cp:; πόλεδσ
(sic) Aac πολώς Ρ1 (παλαεός Jac.; cf. Thimoth.fr. 21,1); noli ό πάλαε
praeferre conlato eiusdem Apollonidae XVI 49, 1 &αύμασε τον
Κενΰρην ό πάλαε χρόνος 2 ήλυ&ε P; cf. IX 287,4 (Apoll.) |
δεξημαε: ν. XVI 239, 4; 50, 1 (Apoll.) || 3 sqq. om. ep. Plan.
nec exstat in ap. Buh. 3 μακε C 4 το φυτδν (v. lemma
ep. 124) υπό τεν κοπτόμε—: C | cf. ep. IX 373: ut cicada sibi
cavens quas deceat captare aves pastoribus enumerat, sic laurus,
ut ipsi parcatur, quae aliae arbores frondes suppeditare possint
(χαμεΰνην parantibus) indicat; v. etiam IX 706, Nonn. Dion.
Ii 100: υλοτόμοε τάδε δένδρα παρέλΟ'ετε, μη φυτά Αάφνης
τέμνετε — φείδεο τέκτων, Callim. VI 46 sqq. 5 cf. IX 130
Παλλάδος είμ'ε φυτόν —- παρ&ένος, 706 δένδρεον Ιερόν εεμε |
Θρηεχί,ης φάτνης πολώς λόγος είς έμόν όμμα
ηλυ&ε' δίζημαι, δεντερον 'Ηρακλέα. M3r
282. ’ΑΝΤΙΠΑΤΡΟΤ ΜΑΚΕΔΟΝΟΣ. Ο
Εις δάφνην τδ φυτδν | υπό τενων κοπτόμενον. C
5 παρ&ένος εΙμ,Ι το δένδρεον' εί'πατε δάφνης
φεί<ΐα.6&(Μ δμώων χερΰΐν έτοι,μοτόμοες.
velut hortatu, animum ad studium litterarum Graecarum eum
adiecisse’ interpretatur Reiske; fort. ένοπαεσε | τί A ου; ζηλω-
τδς distinxit Heck. (eodem iure signum interrogandi et post
τί δ’ et in fine ep. collocares); cf. Apoll. IX 257, 6, XVI 235, 1
p. 229, 4 πο&εε: alteram pentametri partem om. P, γάρυοσ
υμετέρησ supplet P1M, γ. ήμετέρης add. P1E; aptius fort. post
πο&εε addideris ζποεκελόφωνα Ο’ροεενβ sensus indicandi causa ||
5 sqq. P1M 1. Ia c. 6 (είς άνταπόδοσεν), 5; P1E I 6, 5 5 άπολλωνεδ^
P1M 6 C | άν&ρωπεασ (non -ττιασ) C 7 ξυνδν P ξ,εΐνον
P1 (illud iniuria repudiaverunt edd. accommodatum adiectivum
ad versus clausulam απτασα) | δπηνίκα: cf. IX 271, 5 αλλά καε
ήνίκα (Apoll.) et 296, 1 | olim ci. ’Ασίδ’ έπ’ αεαν 8 υπαν-
v / a c ’ ? π >>> * τίί i Ιβιασσό
δρομέαν A vit ανδρ. C έπ ανορ. 11 | φρί** * μενον 1: SC.
φρεμασσόμενον C φρεσσόμενον Aar; φρυασσόμενον Ρ1; cf. Aelian.
Η. An. VI 44 προσεόντος (τοΰ δεσπότου) έφρεμάττετο καε έπε-
κροτοΰντος έφρυάττετο, Cougny III 267, 2 φρεμάζεταε τάχα
(’έμπνους ό χαλκούς ίππος), A. P. V 201, 4 πόιλων άρτε φρυασσο-
μένων (Callim. V 2)
1 cf. Quint. Smyrn. VI 248 Θρηεκίην άνά γαεαν έσαν Αεο-
μηδεος επποε άνδροβόροε, καε τάς μεν επί. στυγερησε φ άτ ν η σεν
(αΰτω συν βασεληε κακά φρονέοντε δάεξ,εν) | παλεδσ Cp:; πόλεδσ
(sic) Aac πολώς Ρ1 (παλαεός Jac.; cf. Thimoth.fr. 21,1); noli ό πάλαε
praeferre conlato eiusdem Apollonidae XVI 49, 1 &αύμασε τον
Κενΰρην ό πάλαε χρόνος 2 ήλυ&ε P; cf. IX 287,4 (Apoll.) |
δεξημαε: ν. XVI 239, 4; 50, 1 (Apoll.) || 3 sqq. om. ep. Plan.
nec exstat in ap. Buh. 3 μακε C 4 το φυτδν (v. lemma
ep. 124) υπό τεν κοπτόμε—: C | cf. ep. IX 373: ut cicada sibi
cavens quas deceat captare aves pastoribus enumerat, sic laurus,
ut ipsi parcatur, quae aliae arbores frondes suppeditare possint
(χαμεΰνην parantibus) indicat; v. etiam IX 706, Nonn. Dion.
Ii 100: υλοτόμοε τάδε δένδρα παρέλΟ'ετε, μη φυτά Αάφνης
τέμνετε — φείδεο τέκτων, Callim. VI 46 sqq. 5 cf. IX 130
Παλλάδος είμ'ε φυτόν —- παρ&ένος, 706 δένδρεον Ιερόν εεμε |