DOI Page / Citation link:
https://doi.org/10.11588/diglit.67855#0017
A SZÉCHÉNYI-KÖNYVTÁR ILLUMINÁLT KÉZIRATAI
7
A sisakdísz alatt látható címerpajzs ezüst mezőben összesen
13 kék halmocskát mutat, 5 sorban egymás fölé elhelyezve. A leg-
felső sor középső halmocskájában levő sárga jószág, egy kis hordó
akar lenni, ugyanolyan hordócska, mint amelyből a jobboldali
lapszél közepén ülő kis meztelen gyerek iszik. A hordóból ivó
gyermek motívuma tehát nem véletlen díszítés, hanem szoros
összefüggésben van a címerrel és a kódex egykori tulajdonosára
utal. A címer ugyanis, melyet leírtunk, már nem Visconti címer,
amire a felsorolt jelképekből esetleg következtetni lehetne, hanem
mint azt a milánói Archivio di Statonak Codice de Cremosano
című, kéziratos nagy címergyüjteményéből (39. 1.) meg tudtam
állapítani, a páviai Butigella (botticella = kis hordó) nevű családé.
Ilyen csonka formában ritkán használatos. A teljes címer négyeit
pajzsból áll, melynek 1. és 4. vörös mezejében a hordócska áll s
csak 2. és 3. mezejében látható a fent leírt címer. Meg kell még
jegyeznem, hogy a Codice de Cremosanoho^ képest eltérés van a
sisakdíszben is, mely ott, a körzőt tartó nő helyett: hordót tartó,
koronás fél fekete sast mutat; sőt eltérés van a devizában is, mert
e család a «sans ligames» devizát használta, míg itt a «sic necesse
est» devizát olvassuk. De ez valószínűleg a könyv birtokosának
személyes devizája volt. A devizának ilyen, egészen személyhez
kötött használatára más példákat is találunk.
A legfontosabb kérdés már most az, kit jelentenek a Jo M
betűk ? Erre Filippo Maria Visconti okiratai pontos választ adnak,
mert ezekből megtudjuk, hogy a herceg szolgálatában, mint «seg-
retario dúcaié,» ebben az időben egy bizonyos Giovanni Matteo
Butigella állt. A könyv tehát kétségtelenül az ő tulajdona volt.
Nagyon érdekes, hogy Butigella hercegi titkárnak és másoknak
is, joguk volt a herceg jelképeinek használatához. Ez a körülmény
minket különösen érdekelhet azért, mert KÁlmÁncsehi Domonkos
londoni kéziratában is egy Mátyás király-féle emblémára, a kútra
C. Couderc. Album de portraits d’aprés les collections du Département des
Manuscrits. Paris. 1912. LXXXVII. sz. Egy 1394-iki számla szerint a körző is
azon emblémák közé tartozott, melyekkel Louis Dúc d’Orleans feleségének,
Valentiné Viscontinak a gyaloghintóját diszittette.
7
A sisakdísz alatt látható címerpajzs ezüst mezőben összesen
13 kék halmocskát mutat, 5 sorban egymás fölé elhelyezve. A leg-
felső sor középső halmocskájában levő sárga jószág, egy kis hordó
akar lenni, ugyanolyan hordócska, mint amelyből a jobboldali
lapszél közepén ülő kis meztelen gyerek iszik. A hordóból ivó
gyermek motívuma tehát nem véletlen díszítés, hanem szoros
összefüggésben van a címerrel és a kódex egykori tulajdonosára
utal. A címer ugyanis, melyet leírtunk, már nem Visconti címer,
amire a felsorolt jelképekből esetleg következtetni lehetne, hanem
mint azt a milánói Archivio di Statonak Codice de Cremosano
című, kéziratos nagy címergyüjteményéből (39. 1.) meg tudtam
állapítani, a páviai Butigella (botticella = kis hordó) nevű családé.
Ilyen csonka formában ritkán használatos. A teljes címer négyeit
pajzsból áll, melynek 1. és 4. vörös mezejében a hordócska áll s
csak 2. és 3. mezejében látható a fent leírt címer. Meg kell még
jegyeznem, hogy a Codice de Cremosanoho^ képest eltérés van a
sisakdíszben is, mely ott, a körzőt tartó nő helyett: hordót tartó,
koronás fél fekete sast mutat; sőt eltérés van a devizában is, mert
e család a «sans ligames» devizát használta, míg itt a «sic necesse
est» devizát olvassuk. De ez valószínűleg a könyv birtokosának
személyes devizája volt. A devizának ilyen, egészen személyhez
kötött használatára más példákat is találunk.
A legfontosabb kérdés már most az, kit jelentenek a Jo M
betűk ? Erre Filippo Maria Visconti okiratai pontos választ adnak,
mert ezekből megtudjuk, hogy a herceg szolgálatában, mint «seg-
retario dúcaié,» ebben az időben egy bizonyos Giovanni Matteo
Butigella állt. A könyv tehát kétségtelenül az ő tulajdona volt.
Nagyon érdekes, hogy Butigella hercegi titkárnak és másoknak
is, joguk volt a herceg jelképeinek használatához. Ez a körülmény
minket különösen érdekelhet azért, mert KÁlmÁncsehi Domonkos
londoni kéziratában is egy Mátyás király-féle emblémára, a kútra
C. Couderc. Album de portraits d’aprés les collections du Département des
Manuscrits. Paris. 1912. LXXXVII. sz. Egy 1394-iki számla szerint a körző is
azon emblémák közé tartozott, melyekkel Louis Dúc d’Orleans feleségének,
Valentiné Viscontinak a gyaloghintóját diszittette.