DOI Page / Citation link:
https://doi.org/10.11588/diglit.67855#0075
A NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI-KÖNYVTÁRÁNAK
MAGYARORSZÁGON ILLUMINÁLT KÉZIRATAI.
Ipolyi Arnold, a magyar művészettörténeti kutatás nagyérdemű
úttörője, egyik munkájában1 ezeket a szép és igaz szavakat mondja :
«A művészeti ízléseknek változó időszakai, amint hozzánk érnek, úgy
nálunk történetünk nagy válkorszakaival találkoznak. Jele kétségte-
lenül annak, hogy a nemzeti művészet, mint mindenütt, úgy nálunk
is lépést tart a történeti nagy eseményekkel, melyek befolyása közt
látjuk egy vagy más iránya keletkezését és felvirágzását, hanyatlását
és kimúlását. Mutatja, hogy nemzeti életünk általában nem lehetett
a magasabb műérzet és mügyakorlat híjával, ha annak változataival
a művészet menetének váltakozása is folytonos érintkezésben volt.
A nagy nemzeti katasztrófák, országos változatok jelölik és esz-
közük tehát nálunk is, — mint mindenütt és mindenkor — az újabb
művészi irányok keletkeztét és fejlődését, mások változását és el-
hagyásáts.
Valóban, a nagy politikai események mindenkor mély nyomokat
hagytak a magyarországi művészet fejlődésében. Természetes követ-
kezményükül mindig egy-egy új áramlat vonult végig az országon.
S ha a következőkben a leghajlékonyabb művészeti ág, a miniatura
fejlődését épen azon szempontok szerint csoportosítva tárgyal-
juk, hogy magasabb okokból mely időkben mely népek művé-
szete hatott rá legerősebben, ezzel bizonnyal nem azt akarjuk
mondani, hogy művészetünk egyéniség nélkül vetette magát hol
egyik, hol másik nép művészetének karjai közé, hanem csak azt
kívánjuk kutatni, hogy a Magyarországon mindenkor elevenen élő
művészet gyökerei hova nyúlnak és honnan merítik újabb tápláló
1 Ipolyi A. A középkori szobrászat Magyarországon. Pesten. 1863. 7. 1.
5
MAGYARORSZÁGON ILLUMINÁLT KÉZIRATAI.
Ipolyi Arnold, a magyar művészettörténeti kutatás nagyérdemű
úttörője, egyik munkájában1 ezeket a szép és igaz szavakat mondja :
«A művészeti ízléseknek változó időszakai, amint hozzánk érnek, úgy
nálunk történetünk nagy válkorszakaival találkoznak. Jele kétségte-
lenül annak, hogy a nemzeti művészet, mint mindenütt, úgy nálunk
is lépést tart a történeti nagy eseményekkel, melyek befolyása közt
látjuk egy vagy más iránya keletkezését és felvirágzását, hanyatlását
és kimúlását. Mutatja, hogy nemzeti életünk általában nem lehetett
a magasabb műérzet és mügyakorlat híjával, ha annak változataival
a művészet menetének váltakozása is folytonos érintkezésben volt.
A nagy nemzeti katasztrófák, országos változatok jelölik és esz-
közük tehát nálunk is, — mint mindenütt és mindenkor — az újabb
művészi irányok keletkeztét és fejlődését, mások változását és el-
hagyásáts.
Valóban, a nagy politikai események mindenkor mély nyomokat
hagytak a magyarországi művészet fejlődésében. Természetes követ-
kezményükül mindig egy-egy új áramlat vonult végig az országon.
S ha a következőkben a leghajlékonyabb művészeti ág, a miniatura
fejlődését épen azon szempontok szerint csoportosítva tárgyal-
juk, hogy magasabb okokból mely időkben mely népek művé-
szete hatott rá legerősebben, ezzel bizonnyal nem azt akarjuk
mondani, hogy művészetünk egyéniség nélkül vetette magát hol
egyik, hol másik nép művészetének karjai közé, hanem csak azt
kívánjuk kutatni, hogy a Magyarországon mindenkor elevenen élő
művészet gyökerei hova nyúlnak és honnan merítik újabb tápláló
1 Ipolyi A. A középkori szobrászat Magyarországon. Pesten. 1863. 7. 1.
5