DOI Page / Citation link:
https://doi.org/10.11588/diglit.69878#0016
2
nevezték folyójukat, közönségesen «Jor-uú» azaz «nagy folyó»
néven emlegetik.
Egyiptom valamennyi városa közül a legfontosabb volt
Memphis, a régi főváros, melyet az egyiptomiak <<Men-nofer»-
nek neveztek. A Nilus balpartján feküdt valamivel a mai Kairó
fölött. Majdnem nyomtalanul eltűnt, csak a pyramisok hosszú
sora, a mely Abu-Roas-tól Gizeh-n, Abuszir-on, Szakkará-n,
Dahsur-on és List-en át Medum-ig vonul, árulja el, hogy itt
egykor nagy város volt. Itt a sivatag szélén terült el a sírokban
gazdag halotti város a pyramisok hosszú sorával, melyek az
istenekként tisztelt királyok örök nyugvóhelyéül szolgáltak
és a melyek közé a legrégibb időben az országos méltóságoknak
számos sírja csoportosult. Ezek között a legérdekesebb sír-
építményeknek egyike: a Mariette felfedezte masztaba, Ty-nek,
a királyi főépítőmesternek és a pyramisok elöljárójának a sírja,
a ki az V. dynastia idején (tehát körülbelül 2900 évvel Kr.
sz. e.) élt. Az itt ábrázolt domborművek élethíven tükrözik
vissza a régi egyiptomiak életét, és kétségtelenül az egyiptomi
művészetnek legjobb termékei közé tartoznak.
Felső-Egyiptom városai közül különösen Théba vált ki;
az ország fővárosa volt, épen abban az időben, a mikor Egyip-
tom világhatalom volt és legnagyobb virágzása a XII. dynastia
(a Kr. e. XX. és XIX. évszázad) idejére esik, a mikor Egyiptom
történetének tetőpontját érte el. Ezen politikai hatalmi helyzet
a város építészeti műveiben is kifejezésre jutott. Ezen épületek
nagyszerűség dolgában mindent felülmúlnak, a mit az ó-kor
és az új-kor fővárosai építettek. Romjaik Egyiptom valamennyi
csodája közül a legcsodálatosabbak. Itt állott Amon isten fő-
temploma, azon óriási szentély, melynek romhalmaza Karnak
falu mellett több mint egy kilométer hosszú, és a melyet a Nilus
völgyében reánk maradt összes építmények között a legelső
hely illet meg. Kivált az elől fekvő oszlopcsarnok oly nagy-
szerű építészeti alkotás, a milyenhez hasonló azóta sem készült.
Építésének története két évezrednyi időszakot foglal magá-
ban: a XI. és XII. dynastia uralkodóitól kezdve egészen a
Ptolemaeusok idejéig folyton építettek, változtattak és hozzá-
építettek; mindenki versenyzett, hogy része lehessen abban
nevezték folyójukat, közönségesen «Jor-uú» azaz «nagy folyó»
néven emlegetik.
Egyiptom valamennyi városa közül a legfontosabb volt
Memphis, a régi főváros, melyet az egyiptomiak <<Men-nofer»-
nek neveztek. A Nilus balpartján feküdt valamivel a mai Kairó
fölött. Majdnem nyomtalanul eltűnt, csak a pyramisok hosszú
sora, a mely Abu-Roas-tól Gizeh-n, Abuszir-on, Szakkará-n,
Dahsur-on és List-en át Medum-ig vonul, árulja el, hogy itt
egykor nagy város volt. Itt a sivatag szélén terült el a sírokban
gazdag halotti város a pyramisok hosszú sorával, melyek az
istenekként tisztelt királyok örök nyugvóhelyéül szolgáltak
és a melyek közé a legrégibb időben az országos méltóságoknak
számos sírja csoportosult. Ezek között a legérdekesebb sír-
építményeknek egyike: a Mariette felfedezte masztaba, Ty-nek,
a királyi főépítőmesternek és a pyramisok elöljárójának a sírja,
a ki az V. dynastia idején (tehát körülbelül 2900 évvel Kr.
sz. e.) élt. Az itt ábrázolt domborművek élethíven tükrözik
vissza a régi egyiptomiak életét, és kétségtelenül az egyiptomi
művészetnek legjobb termékei közé tartoznak.
Felső-Egyiptom városai közül különösen Théba vált ki;
az ország fővárosa volt, épen abban az időben, a mikor Egyip-
tom világhatalom volt és legnagyobb virágzása a XII. dynastia
(a Kr. e. XX. és XIX. évszázad) idejére esik, a mikor Egyiptom
történetének tetőpontját érte el. Ezen politikai hatalmi helyzet
a város építészeti műveiben is kifejezésre jutott. Ezen épületek
nagyszerűség dolgában mindent felülmúlnak, a mit az ó-kor
és az új-kor fővárosai építettek. Romjaik Egyiptom valamennyi
csodája közül a legcsodálatosabbak. Itt állott Amon isten fő-
temploma, azon óriási szentély, melynek romhalmaza Karnak
falu mellett több mint egy kilométer hosszú, és a melyet a Nilus
völgyében reánk maradt összes építmények között a legelső
hely illet meg. Kivált az elől fekvő oszlopcsarnok oly nagy-
szerű építészeti alkotás, a milyenhez hasonló azóta sem készült.
Építésének története két évezrednyi időszakot foglal magá-
ban: a XI. és XII. dynastia uralkodóitól kezdve egészen a
Ptolemaeusok idejéig folyton építettek, változtattak és hozzá-
építettek; mindenki versenyzett, hogy része lehessen abban