Mahler, Eduard: Beöthy Zsolt egyiptologiai gyüjteménye a Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetemen: magyarázó jegyzék egyszersmind bevezetés az ókori egyiptomiak muvészet- és kultúrtörténetébe (Budapest, 1913)

III.

SÍREMLÉKEK
ÉS EGYÉB DOMBORMŰVEK.
Az egyiptomiak a halál utáni lelki életet úgy fogták fel,
mint földi tevékenységük folytatását. Azért a sír kamrákat
olyan képekkel kellett díszíteniük, a melyek testi életükből
vett jeleneteket ábrázolnak. Az egyiptomiak felfogása szerint
a lélek ugyanis életet önthetett a holt kőbe s a falfestményekbe,
és ilyeténkép a halál után is átengedhették magukat az élet'
élvezeteinek és gyönyörűségeinek. A házi élet eseményeit, a
gazdálkodást, a hajózás és állattenyésztés munkáját, minden-
nemű vallásos ténykedést, történeti jeleneteket, a melyek az
uralkodó tetteit dicsőítették és hasonlókat kellett a sírok belső
falainak s a templomok külső és belső falsíkjainak ábrázolniok.
így fejlődött ki az egyiptomiak reliefművészete és festészete.
A legrégibb fennmaradt domborműveken még bizonyos
merevség észlelhető, a mi azonban az V. dynastia-korabeliek-
ről már teljesen eltűnik. Ennek a korszaknak a művei az egyip-
tomi művészet legkiválóbb alkotásai közé tartoznak, úgy hogy
az ember ezeket mindig újabb gyönyörűséggel szemléli. A kö-
zépső birodalom nem sok újjal járult az ó-birodalom alkotásá-
hoz. Annál bujábban fejlődnek a képcsoportozatok az új-biro-
dalom kezdetével. Az állam tökéletes átalakulása a művészi
alkotás és tevékenység terén is nyilvánult. A műépítés, a mely
Thébában, főként a XVIII. és XIX. dynastia alatt olyan na-
gyot emelkedett, a domborművek alkotásának is jelentős lö-
kést adott.
Mindezen sajátságokat alkalmunk lesz a gyűjteményünk-
ben őrzött tárgyak leírásánál észlelni. Egyúttal ott fogjuk