Mahler, Eduard: Beöthy Zsolt egyiptologiai gyüjteménye a Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetemen: magyarázó jegyzék egyszersmind bevezetés az ókori egyiptomiak muvészet- és kultúrtörténetébe (Budapest, 1913)

I.

KOPORSÓK, KOPORSÓRÉSZEK, MÚMIÁK,
MÚMIAMASZKOK ÉS MÚMIADÍSZEK.
Az ókor egy népénél sem találunk oly kifejlett halotti kul-
tuszra, mint az egyiptomiaknál, és sehol és soha a halottak el-
hantolása nem történt oly nagy figyelemmel, mint az ókori
fáráók birodalmában.
A hullát bebalzsamoztatása után finom vászondarabok-
kal vonták be, hogy ily módon lehetőleg légmentesen elzárják.
A múmiát azután kemény papirlemezből vagy szikomórusz-
fából készített, gazdagon befestett koporsóba fektették, a ko-
porsót pedig kőszarkofágba vagy faládába helyezték.
Különös gondot fordítottak az egyiptomiak a múmia és a ko-
porsó díszítésére. Még az ó-birodalomban alkották meg a ko-
porsó-típust, melyet többé-kevésbé változtatva, egészen a Kr. u.
első századokig használtak. Külseje a múmia formáját utánozta,
a fej pedig a halott arczvonásait tükröztette vissza. A XXVI. di-
nasztiában a fakoporsó helyét mindinkább elfoglalja a karton-
koporsó; a fejek itt gyakran rendkívül portraitszerűek s a
portrait-hűség annyira megy, hogy a halott arcz- és hajszínét,
sőt apróbb physiognomiai sajátosságait is igyekeznek vissza-
adni. A görög-római korszakban a múmiát festett arczképpel
látták el, és később (a Kr. u. második s harmadik században) e
festett kép helyét gipsz-portraitek foglalják el. A múmia mellére
amulettet fektettek, a melynek az volt a rendeltetése, hogy a
halottat alvilági útján a földalatti démonok ellen megoltal-
mazza. A koporsó egész mellső részét pazar díszítés borítja,
a melynek motívumai közül főleg a rozetta és a lótosz-virág
tűnik fel. Ezután következik rendesen az uraeus-kígyók-