Mahler, Eduard: Beöthy Zsolt egyiptologiai gyüjteménye a Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetemen: magyarázó jegyzék egyszersmind bevezetés az ókori egyiptomiak muvészet- és kultúrtörténetébe (Budapest, 1913)

VII.

USEBTI-SZOBROCSKÁK.

Az usebti-szobrocskák, melyekkel a középső birodalomtól
kezdve egyre gyakrabban találkozunk a sírokban, a halottas-
szobor leszármazottjai. A halottas-szobrok forrása ugyanazon
eszme, a mely a halott gondos bebalzsamozására késztette az
egyiptomiakat. Ez az eszme rokon a lélek halhatatlanságá-
nak eszméjével; a halált nem tartották tényleges elpusztulás-
nak, csak egy bizonyos másfajta létnek. A «Ka», az ember
egyik lelki potencziája, azonban nem tudja nélkülözni a testet,
mindig körülötte van, és ezért arra kellett törekedni, hogy a
testet lehető épségben tartsák fenn. Azonban a leggondosabb
bebalzsamozás sem óvja meg a múmiát a pusztulástól. Külső
veszedelmek is fenyegethetik, tűz, sírrablás által is tönkre-
mehet. Hogy a «Ka» ne váljék hajléktalanná, már korán portré-
szobrokat állítottak fel a sírokban, a szentek szentélyében,
a szerdabban. Később azonban nem elégedtek meg egy ilyen
portré-szoborral.
Mentül több szobrot tettek a sírba, annál jobban gondos-
kodtak arról, hogy a «Ka» sohase legyen hajléktalan, s így
jöttek létre az «usebti»-szobrocskák. Később, a mikor egészen
általános lett az usebtik használata, a szobrocskák már nem
viselték az elhunyt vonásait. Usebti-faragók sok szobrocskát
készítettek, ráírták a halottak könyvének hatodik fejezetét;
csupán a halott és az ajándékozó nevének hagytak helyet.
A ki meg akarta tisztelni a halottat, vett ilyen usebti-szobrocs-
kát, úgy, a hogy mi koszorúkat veszünk, és a mint mi ráírjuk