4
a nemeseknek pedig ezenkívül még oroszlán- vagy párduczbőr
is volt a csípőjük körül. Hajukat és szakállukat leborotválták
s saját hajuk helyett parókát viseltek, mely rendesen apró-
fürtű volt; csakis nagyméltóságú férfiak és a király viseltek
mesterséges szakállt állukon.
Az asszonyok hosszú, szorosan a testhez simuló inget
viseltek; de ez sem takarta az egész testet, hanem a mell alatt
kezdődve a bokáig ért, úgyhogy a mell fedetlen maradt és az
egész ruhát két vállszalag tartotta egybe.
A gyermekek egészen mezítelenül jártak.
*
Nyelvi tekintetben az egyiptomiak közel rokonok Afrika
északi partjainak lakóival és szoros rokonsági kötelék fűzi
össze az egyiptomi nyelvet sémi testvéreivel, úgyhogy az egyip-
tomiak és Észak-Afrika őslakói a sémitákkal valaha régen
teljes nyelvegységet alkottak. Különösen feltűnik ezen rokon-
ság az egyiptomi nyelv legrégibb reánk maradt formáiban,
a pyramis-korszak nyelvében.
Az egyiptomi nyelv az idők folyamán különféle alakulá-
sokon ment keresztül; legifjabb hajtása a kopt nyelv, időszámí-
tásunk első századaiban a Nílus lakóinak valósággal beszélt
nyelve. Ma az egyiptomi nyelv minden alakjában kihalt nyelv.
A mi belőle reánk maradt, az tulajdonképen csak írott nyelv,
melyben az egyes szavak mássalhangzóknak bizonyos össze-
géből alakulnak ki, míg a magánhangzók a sémi írott nyelvek
mintájára általában hiányzanak. Hogy azonban mindennek
daczára képes volt a tudomány ezen nyelv épületét újból felépí-
teni, az főleg azon körülménynek köszönhető, hogy a kopt
nyelv legalább az egyiptomi keresztények liturgiájában fenn-
tartotta magát.
*
Az egyiptomiak Írása képíráson alapszik. Egyiptomban
épúgy, mint az emberiség egyéb csomópontján, tárgyak rajzo-
lásával kezdték és képpel igyekeztek az ábrázolandó fogalmat
érzékíteni. Az idők folyamán a lerajzolt képpel nem csupán
a nemeseknek pedig ezenkívül még oroszlán- vagy párduczbőr
is volt a csípőjük körül. Hajukat és szakállukat leborotválták
s saját hajuk helyett parókát viseltek, mely rendesen apró-
fürtű volt; csakis nagyméltóságú férfiak és a király viseltek
mesterséges szakállt állukon.
Az asszonyok hosszú, szorosan a testhez simuló inget
viseltek; de ez sem takarta az egész testet, hanem a mell alatt
kezdődve a bokáig ért, úgyhogy a mell fedetlen maradt és az
egész ruhát két vállszalag tartotta egybe.
A gyermekek egészen mezítelenül jártak.
*
Nyelvi tekintetben az egyiptomiak közel rokonok Afrika
északi partjainak lakóival és szoros rokonsági kötelék fűzi
össze az egyiptomi nyelvet sémi testvéreivel, úgyhogy az egyip-
tomiak és Észak-Afrika őslakói a sémitákkal valaha régen
teljes nyelvegységet alkottak. Különösen feltűnik ezen rokon-
ság az egyiptomi nyelv legrégibb reánk maradt formáiban,
a pyramis-korszak nyelvében.
Az egyiptomi nyelv az idők folyamán különféle alakulá-
sokon ment keresztül; legifjabb hajtása a kopt nyelv, időszámí-
tásunk első századaiban a Nílus lakóinak valósággal beszélt
nyelve. Ma az egyiptomi nyelv minden alakjában kihalt nyelv.
A mi belőle reánk maradt, az tulajdonképen csak írott nyelv,
melyben az egyes szavak mássalhangzóknak bizonyos össze-
géből alakulnak ki, míg a magánhangzók a sémi írott nyelvek
mintájára általában hiányzanak. Hogy azonban mindennek
daczára képes volt a tudomány ezen nyelv épületét újból felépí-
teni, az főleg azon körülménynek köszönhető, hogy a kopt
nyelv legalább az egyiptomi keresztények liturgiájában fenn-
tartotta magát.
*
Az egyiptomiak Írása képíráson alapszik. Egyiptomban
épúgy, mint az emberiség egyéb csomópontján, tárgyak rajzo-
lásával kezdték és képpel igyekeztek az ábrázolandó fogalmat
érzékíteni. Az idők folyamán a lerajzolt képpel nem csupán