Mahler, Eduard: Beöthy Zsolt egyiptologiai gyüjteménye a Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetemen: magyarázó jegyzék egyszersmind bevezetés az ókori egyiptomiak muvészet- és kultúrtörténetébe (Budapest, 1913)

154

B. 53: Tehénszarvak bronzból, valószínűleg Hathor-szo-
bor szarvai. Magassága: 11’5 cm.
B. 55: Kis állatiéi mészből, megsérült állapotban. Magas-
sága: 5*5 cm.
B. 86: Fekvő sakál fából. A sakál Anubis isten szentelt
állata volt; ezért szokássá vált a koporsófedelekre ülő sakált
ábrázolni, melynek farka vagy lelógott a koporsó mentén, vagy,
mint a mi példányunk mutatja, vízszintesen ki volt nyújtva
rajta. Hogy épen a sakál a halotti isten szent állata, az onnan


B. 53.


van, hogy a sivatag szélén, a hol a halottakat eltemették, ez az
állat minden este előbukkant a homályból. Tehát egyúttal a
sivatag és a temető állata volt. A két alsórendű halottas-istent,
kik az Up-uat nevet hordják, mert a halottakat bevezetik sötét
birodalmukba, szintén sakáloknak ábrázolták. Ők az északi
és déli kapu őrzői voltak, és ily értelemben találkozunk velük
a síremlékeken.
A mi példányunk egyik legszebb a maga nemében. Az ál-
lat feje és teste pontos természethűséggel van visszaadva; a jól
megrajzolt kutató szemek és a hosszú fülek élénk, figyelő ki-
fejezést kölcsönöznek az állatnak. A test sötétre van festve, a